Mit kell tennünk ahhoz, hogy a terményeink ízletesebbek legyenek? A tudósok egy univerzális összefüggést találtak. Mindössze annyit kell tennünk, hogy növeljük a cukor, a savak és az aromaanyagok mennyiségét, ugyanakkor csökkentjük a csípős vagy keserű ízű vegyületeket és a rostokat. Elég meggyőző, nem? Itt látjuk az elképzelést:

 

Az, hogy a koriandert kedveljük, vagy utáljuk, genetikailag meghatározott, ez a magyarázata az eltérő  véleményeknek. Számos tanulmány állítja, hogy egyes érzékeny emberek, mint én is, rendelkeznek egy bizonyos OR6A2 génváltozattal, ami miatt a koriander íze számukra nem egy friss, citrusos íz, hanem valamelyest a szappanra és a fehérítőszerekre emlékeztet. A korianderfóbiások a népesség kisebb részét alkotják (durván 20%), ezért megbélyegzettnek tekintenek minket, ha az ázsiai éttermekben félretoljuk a koriandert. Higgyék el, mi magunk próbálhatjuk megszeretni, de a génjeink makacsul ellenállnak.

Afrikai populációk embertani vizsgálatai feltárták, hogy genetikai összefüggés van a keserű íz érzékelése és a malária helyi elterjedtsége között. A Pennsylvaniai  Egyetem kutatói szerint ez a felismerés elősegítheti azoknak az antibakteriális vagy immunerősítő keserű növényeknek a fogyasztását, amelyek bizonyos védelmet jelentenek a malária ellen.

Úgy látszik, hogy a fentiek kivételek azon szabály alól, amely szerint univerzális, hogy mi a jó íz.

 „Az otthon termesztett termény mindig ízletesebb, mint a bolti."

Ugye, ismerősnek tűnik ez a mondat? Az ilyen vagy hasonló megfogalmazás szinte kötelező indítás minden olyan cikkben, amely a gyümölcs- vagy zöldségtermesztéssel kapcsolatban az elmúlt 20 évben jelent meg. Nekem, mint tudománnyal foglalkozó embernek, csak egyetlenegy gondom van, mégpedig az, hogy ez nem feltétlenül igaz.

A tény az, hogy bár magunkévá tesszük a mottót, hogy „én termesztettem, tehát jobb ízűnek kell lennie", a saját terményeink jobbára pont annyira ízletesek (bár nem ritkán rosszabbak), mint a szupermarketek pultjain található áruk. Ez így van például a zeller, a káposzta és a karórépa esetében is.

Számomra sokkoló, hogy ma is sok kertészeti tanácsadó (lényegében átemelve a 19. század mezőgazdasági gyakorlatából) a mindenekelőtt való hozamnövelés érdekében javasolja a bőséges öntözést, jócskán hígítva ezzel a termények ízanyagait. Az ízek rajongói számára a végső csapás az, ha a termesztés szabályainak megítélésében szolgai módon ragaszkodunk a mítoszainkhoz, vagy éppen korlátozott tudományos alapja van elképzeléseinknek. Ennek nem így kellene lennie!

A blogban azt a célt tűztem ki, hogy meg szeretném változtatni ezt a hozzáállást, ezért a legfrissebb tudományos kutatások alapján meg kell felelnünk első számú ígéretünknek, annak, hogy felülmúlhatatlan ízhatást érjünk el. Ez a szokatlan, de kutatásokon alapuló megközelítés nemcsak szakít a maradi hozzáállással, amely a termésmennyiség maximalizálására törekszik, hanem az ízhatás fontosságát helyezi előtérbe, csökkenti a befektetett munkát, kerüli a túltermelést, és növeli a termények tápanyagtartalmát. Maximális ízhatást akarunk elérni, minimális munkával, és ezt naprakész tudományos eredményekkel támogatjuk meg. Eközben néhány régóta megkövesedett elképzelést, kertészeti mítoszt is szeretnék kiirtani. Ezeket az alapelveket követve olyan paradicsomot termeszthetünk, amely 150 százalékkal édesebb, a termesztett szamóca 100-szor több aromaanyagot tartalmaz, a chili csípőssége megduplázódik, a cékla kellemetlen „földes" íze a harmadára csökken.

Véleményem szerint - ami a világon megjelent több mint 2000 tudományos közlemény alapján alakult ki - össze kell gyűjteni a legmodernebb kutatási eredményeket, hogy mely fajták esetében és milyen termesztési módszerekkel tudjuk növelni az ízanyagok mennyiségét, és ezeket a tudományos kutatáson alapuló eredményeket fordítjuk le olyan módszerekre és fogásokra, amelyeket bárki megért és követni tud.

A Királyi Kertészeti Társaság Kertjében (Wisley, Surrey megye) több tucat fajta esetében személyesen próbáltam ki és teszteltem ezt a rendszert. Ezek a fajták rendszerint nem hoznak rekordtermést. Talán nem várhatunk tőlük hibátlan megjelenést, szép formákat, és nem mindig követik azokat a szabályokat, amiket a nagyapáink tanítottak nekünk. De az ízük szinte bizonyosan felülmúlhatatlan lesz, ráadásul szépen mutatnak az ágyásokban.

Szorongás elleni sáfrányos ital:
500 ml tej, 2 babérlevél, 36 szál ( v. 3 csipetnyi ) sáfrány, 2 csík narancshéj, 2 ek. melasz, 200 mk tejszín, 3 tojás, 150 ml fehér rum, tálaláshoz friss szerecsendió
Öntsük egy lábasba a tejet, babérlevelet, sáfrányt, narancshéjat, melasz és tejszínt. 10 percig főzzük. A tojást hőálló tálba felverjük és lassan hozzákeverjük a keveréket. A tálat tegyük egy lábas forrásban lévő vízre és kevergessük, amíg szépen összeáll. Ezután zárjuk le alatta a lángot. Keverjük hozzá a rumot, öntsük korsóba és hűtsük le- fogyasztás előtt 8 órára! Jéggel és szerecsendióval tálaljuk. 2 hétig eláll hűtőben, napi max 1 pohár ajánlott.

Éva elkészítette e korábban megosztott karácsonyi kerti patikás receptet:

Pörkölt áfonyás pite (megfázásra): 1 kg friss v. fagyasztott áfonya, 1 apróra vágott alma, 1 tk vegyes fűszer ( karácsonyi ), 100 g sótlan vaj, 100 ml juharszirup, 300 g barna cukor, 3 ek .sötét rum, 100 g kandírozott narancshéj, kevés liszt, 2 tekercs kész omlós tészta Tegyük az apróra vágott almát és az áfonyát egy hőálló tálba, tegyük rá a fűszert, a darabolt vajat és a juharszirupot. Süssük sütőben 25-30 percig, amíg a gyümölcs összezsugorodik.

Öntsük a lisztet gyúródeszkára és a tésztát nyújtsuk 3 mm vastagra,majd vágjuk kb. 7 cm-es formákra- akinek van kosár forma, az tökéletesen megfelel!- a pite alját szurkáljuk meg villával és süssük 15 percig, majd töltsük meg az áfonyás töltelékkel. Ha kihűlt szórjuk meg porcukorral. Napi 1-2-t fogyasszunk.

Éva Észrevételei: Nekem az omlós tészta túl zsíros. Legközelebb a linzertésztarecepttel fogom kipróbálni . Fagyasztott áfonyát tettem a tepsibe hozzáadtam minden hozzávalót a kandírozott narancs nélkül. Nagyon leveses lett kb 1 óra múlva is,így kivettem és tettem bele dr oetker 3/1 -ben zselésítő anyagot így sűrű lett utána beletettem a narancsot,de nekem nem ízlik ,így legközelebb kihagyom,mert nagyon finom volt nélküle is:) Lehet ,hogy kevesebb cukrot teszek majd bele ,mert nagyon édes lett,ja juharszirup helyett akácmézet tettem bele ,lehet, hogy ettől volt édesebb:) Szóval azért összegezve : Finom:))

 Képek a sütésről:

- 50 g friss mentalevél
- 50 g friss eukaliptuszlevél
- 50 g friss rozmaring
- 1 ek feketebors
- 2 db citrom héja
- 3 dl olívaolja
- 40 dkg durva tengeri só
- 4 tk C-vitamin por

A leveleket apróra vágjuk, majd egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a citromhéjat és az olívaolajat. Összekeverjük, közepes lángon 2 percig lefedve hagyjuk. Átszűrjük egy könnyű anyagon, és jól kinyomkodjuk. Az olajat összekeverjük a tengeri sóval és a C-vitamin porral, majd egy jól zárható üvegbe tesszük. Díszíthetjük néhány eukaliptuszlevéllel és citromhéjjal.
Hűtés nélkül 6 hónapig, hűtőben 1 évig is eláll. Megtisztított, nedves bőrt dörzsöljük át vele, és alaposan mossuk le.

- 1 csésze japán lonc - 1/4 csésze jázmin virág (szárítottból a fele is elég) - 1 tk zöld tea - 0,5 l meleg vízzel, nem forróval! leöntjük és legalább 24 órára hűtőbe tesszük. Eztán leszűrjük, felforraljuk, majd egy fél lime levét belefacsarjuk. Zselatinport öntünk bele és 4 ek mézet. Hűtőben 2 napig áll el. Naponta 3-szor lehet belőle enni.